A hiperugrás… a Cluster bemutatkozik Európa egyik legrangosabb SF magazinjában.

scifinow  Nem szoktam ideges lenni, mert tudom, hogy a dolgok, amikbe beleásom magam, a sok munka után mindig napvilágra kerülnek (értsd eljutnak az olvasókhoz, használókhoz, muélvezokhöz, stb). Hiszek abban, hogy a sok munka meghozza a gyümölcsét, és az akadályok nemhiába kerülnek az orrom elé: meg kell ugranom oket. (Nincs mese, akár törött gerinccel is).

A legújabb akadályt próbálom most venni: hogyan kerüljek be a nemzetközi SF köztudatba. A könyvkiadás ma már mindennapos dolog, bárki belevághat, akinek kedve van – a nagyobb könyvkiadók, webes könyvesboltok már szinte (csak szinte) ingyen ajánlják a szolgáltatásaikat: legyen saját könyved!

Saját könyvvel rendelkezni ma már nem nagy dolog. Valószínuleg kettovel sem. Nyilván kettonél már elmondhatod, hogy “kezdesz íróvá válni” ha már van három, ha megírod a negyediket, akkor már talán lehet olyan érzésed is, mintha író lennél. A mai világ viszont önti a sokkönyves írókat, mindenfajta minoségi kontroll nélkül.

Nem a hibákról van itt szó, hiszen azokat én is elkövettem az elso könyvemnél (rossz file került a nyomdába, nem a végso javítás), hanem nemtudommivel… Talán negyon könnyü lett megugrani egyes akadályokat.

Sokan azt mondják, hogy ez esélyt ad nagyon sok jó és fiatal írónak, hogy eljusson a célközönségéhez. Lehet, hogy nekik van igazuk. Én még nem találtam meg a különbséget a jó író és a nemjóíró között (akkor ha a könyvétpusztán a boltban vagy az interneten látom). A könyvek eljutnak a közönséghez, és a közönségnek választania kell. Véleményem szerint nagyon sok fajta író és sok fajta olvasó van, és ez a hatalmas mennyiségu könyv (amelyben van A és B könyv is, amely igyekszik eljutni az A- és B-típusú olvasókhoz) elborítja oket.

És ebben az árban úsznak az én könyveim is. (Amelyek lehet, hogy a C-típusúak, és éppen a C-olvasókhóz készülnek)

Csak az áron múlik, hogy merre hömpölyög, és éppen ott köt ki, ahol ki kell neki.

Ezen persze “alakítani” kell valamit. Az olyan alkotók, mint én, akik a könyveiket (festményeiket, animációikat stb.) egy komplex projekt keretében indítják útnak, szeretnének valami pluszt adni: valamit, amitol talán az a könyv más lesz.

Pont ezért tervezem én a reklámokat, a könyvajánló kisfilmeket, mert be akarom mutatni, hogy az alkotásnak és a betuknek van egy következo síkja, amely úgy pereg le a szemem elott, mint egy film (vagy éppen állóképpé merevedik).

Most jutottam el oda, hogy ezeket az anyagokat eljuttassam Európa egyik leghíresebb és legtöbbet olvasott magazinjához, a SciFiNow-hoz. A májusi számban benne lesz a Cluster egyoldalas reklámja, egy hatvan másodperces interjú velem (ez egyharmad hasáb), és ha addig elolvassák a könyvet, akkor annak az ismertetoje/kritikája is.

Nem tudom, hogy ez most mekkora mértéku ugrás mások szemében, nekem hiperugrásnak tunik – hiszen eddig még magyar SF magazinokban vagy máshol sem jelent meg rólam semmi.

Persze ez az ugrás csak a gondolataimban létezik, a valóságban csak egy nagyon kicsit lépek elore.

A célt már régen elértem (az élet lehetoségével), a többi lépés már csak bónusz.